Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-11-11 / 45. szám
1909. november 11. 3 mozzanatának bizonyos irodalomtörténeti érdeke is van. Egész történeti érdekünknek, az élet minden emlékének van egy uralkodó bélyege, melyből belső valónknak legfeltűnőbb tulajdonságai származni látszanak, vagy legalább vele a legbensőbb összefüggésben vannak. Ebben a bélyegben legjellemzőbben fejezi ki magát a magyar köziélek, az az egységes lélek, mely ilt jogos és jogtalan osztályokat, a nemzetnek ősi származású és beolvadt elemeit egyaránt és minden időben áthatotta. Ez a jellemző bélyeg ott van történetünk összes tetteinek és alakulatainak sorában éppúgy, mint ahogy e lélek egész közvetel- lenségével irodalmunk minden, de minden alkotásában és fejleményében. Talán mondanunk sem kell, hogy a nemzeti közérzést, érijük a2t a közérzést, mely éppoly tárt karokkal fogadja a közösségbe lépőt, mint amily bizalmatlanul és idegenül tekint a kifogásokkal élőkre, a vonakodókra, — non sicut esse suos, — ép oly készen szolgálja külön egységében az emberi mívelődés és szabadság közös ügyét, mint amily féltékenyen őrzi a maga külön egységét és erejét, melvíyel legsikeresebben szolgálhatja. Ebben gyökerezik, erre vonatkozik, ennek védelmében áll konzervatizmusa. Nem a haladás ellenzésében, csak abban, hogy ez a haladás a nemzeti érzés szövetségében erejével és erejére érvényesüljön. Uj eszmék, közöttük lényegük szerint kozmopolita jellegűek is, nem egyszer hatották át a magyar világot. Csak a kereszténységet és franczia felvilágosodást említjük s arra a történeti tanulságra mutalunk, hogy meg nem hamisítva, hanem a magyar lélek amaz ősi erejével áthatva, mind a kettőből nemzeti újjászületésünk következett. Ezt a fonalat, a nemzetit vagy más szóval a történeti egység gondolatát és érzését találjuk meg végesvégig, szinte megkülönböztető vonással irodalmunkban is. Legszólóbb fejlődéstani bizonysága, hogy mindazok a mozgalmak, melyek bármily tekintetben újjáalakítására törekszenek, nem igazi forradalmak, mert tudatosan belekapcsolódnak a múltba; a fejlődés, a történeti folytonosság talaján állanak, valóságos szakadást sem nem akarnak, sem nem okoznak. Beöthy Zsolt. HÍREK. November 10. Két asszony. — Hisztéria és pénzvágy. — Mindkettő tüneményes szépség, élvhajhászó, pazarló, mindkettő maga a testet öltött hisztéria és mindkettőnek lelkét egy azon bűn terheli: az anyagyilkosság. Az egyik a szabadkai bünpör hősnője csak szellemi intézője volt a gyilkosságnak, melyet egy enervált idegzetű, kóros hajlandóságú, demához tartsa magát, mert a legkisebb szabálytalanságért áristomba kerül. Kapitány ur napjában többször megvizsgálja a vártákat, sőt éjjel is folyton mászkál, mint a kisértet. Ilyenkor teszi próbára a legényeket. Tudják-e kötelességüket, nem ijednek-e meg ? így tette próbára Vári Szabó Jánost is. A nagy tahó a város végén a temető mellett a katonai barakkokat kerülgette. Mielőtt káplár ur Csorba kiállította, egész sereg rémhistóriát mesélt el neki a szellemekről, melyek éjfélkor kikelnek a sírokból s a barakkok közt sétálgatnak egész éjfél után egy óráig. Vári Szabó János nem félt ugyan, de mégis megborzongott, mikor éjfélt ütött a városban a toronyóra. Eszébe jutottak a szellemek. Megállóit egy perezre, jobban magához szorította fegyverét s csendesen fütyülni kezdett. Nem sokáig íütyürészett. Alig hangzott el az utolsó óraütés, irtózatos alak tűnt fel az egyik barak háta mögött. Ember-e, állat-e nem tudta kivenni hamarjába. A szörnyetegnek fehér szőre volt és hatalmas két szarva. Feje, lába mint az ököré. Szeme úgy égett mint a lámpavilág, két lábon bömbölve közeledett Vári Szabó János felé. A nagy tahó ereiben egy pillanatra meghűlt a vér. De csakhamar magához tért, lekapta válláról fegyverét s dörgő hangon rákiáltott a szörnyetegre: — Halt, mert lövök! A szörnyeteg azonban nem állt meg, hanem nagy ugrándozva közeledett Vári Szabó János felé. Ez se vette tréfára a dolgot, arcához emelte a töltött fegyvert, czélzott és megrántotta a raNAGY BÁNYA generált udvarlójával hajtatott végre. A másik, a párisi asszonyok prototípusa maga végezte el a maga eszelt tervet. Mindkettő fölött a napokban Ítélkezik az esküdtszék itt is, Páris- ban is. És igen valószínű, hogy Haverda Mária I pár évi börtön árán megmenekül a kötéltől, Steinheilné a guillotintól. Az ő szerencséjük, ha ugyan szerencsének lehet mondani azt, hogy eveken, talán évtizedeken át visszajárnak kisér- téni azok a véres emlékek, melyek szenzácziók hősnőivé tették őket. Nem is erről a két asszonyról akarunk megemlékezni, hanem a többiről, akik a tárgyaló termet suhogó selyembe öltözve megtöltik, akik szinte falják azokat a szemérmetlen titkokat, melyekről a bíróság kérlelhetlenül lerántja a leplet. Minő perverz aberracziója az asszonyi léleknek ez a falánkság, minő elijesztő példányai a nőknek ezek a kilágult pupillákkal, lélegzetfojtva. izgalomtól piruló arczczal hallgató asszonyok, akik levetkezni tanulják a szemérmet, a gyöngédséget, a tisztaságot, mindazt, a mit a nőt* nővé teszi, ideállá magasztosba, a férfiak fölé emeli. Milyen rettenetes tévedése az a törvénykezésnek, hogy tárgyalásai nyilvánosak, hogy az ilyen arezpiriló, dolgok hallgatását a nőknek is megengedik. És minő gyöngesége az a férfiaknak, az apáknak és férjeknek, hogy lányuknak, nejüknek szabad kényére hagyják, hogy mindazt meghallgassák, mely a férfi arczára is a szégyen, a megbotránkozás pírját festi. Minek akkor a pornográf irodalom és [ képek ellen harczolni tollal, szóval és tettel, mikor ép azok, akikre legtöbb veszélyt rejtenek, sutba vágják nőiességüket s végig hallgatnak olyan szemérmetlenségeket, aminőket megírni, lefesteni még a legmodernebbül gondolkodó agy sem képes V! . . . És szeretnők tudni van-e tisztességesen érző férfi, aki elég elfogult, vagy elég felvilágosodott ahhoz, hogy magának hitvest, gyermekeinek anyát választana azok közül a selymes- szakajtókaiapos dámák közül, akik a »Szép Mariska« vagy a »Szőke Meg« bünpörének tárgyalását oly kielégíthetetlen mohósággal, oly fékevesztett szenvedéllyel hallgatják . . . Személyi liirek. Krúdy Gyula, a kiváló elbeszélő és Báttaszéki Lajos fővárosi hirlapiró pár napot városunkban töltöttek. — Jámbor Lajos budapesti műépítész I pár napot városunkban töltött. Eljegyzés. Duszik Lajos szatmári ev. lelkész eljegyezte Nyíregyházán Csernik Mariska kisasszonyt. Az uj téesői plébános. Az uj téesői róm. kath. plébános, Budaij Sándor dr., akit a föld- mivelésügyi miniszter nemrég nevezett ki a téesői plébánia lelkészévé -- a napokban foglalta el parochiáját. Az uj plébánost fényes egyházi ünnepek között iktatták be uj hivatalába. vaszt. A fegyver eldördült, de a szörnyetegnek nem történt semmi baja. Már csak öt lépésre volt a katonától, ügy látszott nem árt neki a golyó sem. Vári Szabó János újra rátüzelt, de megint csak eredmény nélkül. Borzasztó kétségbeesés vett erőt a nagy, izmos legényen. Két lépést hátrált, de aztán két kézre kapta puskáját és nagy káromkodás között rárohant a szörnyetegre : — Hadd látom kibirod-e a puskatust is?! De erre már nem volt kiváncsi a szörnyeteg. Hirtelen ledobta magáról az ökörbőrt és ott állott a tajtékzó legény előtt Komorovcsák kapitány. Vári Szabó János még jobban meglepetve, katonásan tisztelgett és zavartan igy szólott: — Ejnye bizony, majdnem agyonütöttem a kapitány urat. Csak az nem ment a fejébe, hogyan nem fogta a golyó a kapitány urat. Nem tudta szegény feje, hogy káplár ur Csorba mielőtt kiállította, kiszedte fegyveréből az éles töltéseket s nyomorult execzirpatronokat rakott be helyettük. Kapitány ur Komorovcsák megdicsérte bátorságáért a legényt s nemsokára megtette fraiternek. A sok várta között akadt természetesen olyan is, amely veszedelemmel jár. Ilyenek mostanság már csak talán Bosniában vannak. Régebben akadt itt is ott, is. Volt a horvát fővárosban is. Ilyen volt másfél órányira a várostól a hegyek között, erdőktől övezve a katonai lövöldénél. Lakóház sehol a közelben. Ember arra nappal is alig járt. Itt történt a nyolezvanas évek elején. Karácsony tájt, csikorgó hideg deczemberi éjszakán. Hat emberből állott a várta, Ebből öt Kinevezés. A magyar királyi államvasutak igazgatósága Csordás József nagybányai állomásfőnököt ellenőrré nevezte ki. Uj adminisztrátor. Emlitetlük, hogy Veszprémi/ Sándor nagysomkuti plébánost munkácsi plébánossá nevezték ki; mint értesülünk Veszprémig Sándor helyébe a szatmári püspök Péter Pál Józsefet küldte Nagysomkutra adminisztrátornak, ki hittanári itt működése alatt városunkban is népszerű nevet vívott ki magának. A Polgári Kör jubileuma. A Polgári Kör november 14-iki negyvenéves juhileuma iránt városszerte a legélénkebb érdeklődés mutatkozik. úgy, hogy az ünnepélynek a ritka évfordulóhoz mért méltó lefolyása már eleve biztosítva van. A lakomára már ez ideig is számosán jelentkeztek s jelentkezéseket még mindig elfogad a Kör gazdája. Egy teríték ára 3 korona. Öngyilkos esperes, Szikszay Zoltán mára- marosszigeti ref. lelkész, a máramaros—ugocsai egyházmegye esperese Nagyszalontán hirtelen elhalt életének 46, évében. Nagyszalontai tudósítónk jelenti, hogy a boldogtalan lelkész nem természetes halállal múlt ki, hanem maga végezte ki magát, még pedig borzalmas módon. Az öngyilkosság 4-ikén, késő este történt. Szikszag Zoltán 4-ikén este érkezett Nagyszalontára bátyjához, Szikszay Lajoshoz, aki ott ösmert ügyvéd. A viszontlátás alkalmával panaszkodott idegessége miatt, majd szobájába tért, ahol borotvával elvágta a nyaka ütőéréit és fél órai kínlódás után elvérzett. Hiába hoztak orvost hozzátartozói, nem lehetett megmenteni a boldogtalant. Halála nagy részvétet keltett a tiszántúli egyházkerületben. Az öngyilkosság oka gyógyíthatatlan idegbaj. A boldogultat óriási részvét mellett helyezték örök nyugalomra. A magyar Barbison. E czim alatt a városunkban időző nagynevű regényíró, Krúdy Gyula vezérczikket irt lapunk mai számába, melyben a feslőkolónia ügyeivel foglalkozik. A szerfölött színes tollal megirt érdekes vezérczikket ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. Tüzoltógyakorlat. A nagybányai önkéntes tüzoltóegyesület vasárnap délután tartotta meg zárógyakorlatait a Libamezőn Rónai Géza parancsnoksága alatt. Az érdekes gyakorlatok tűzoltóink nagy haladásáról és kitűnő képességeiről tettek tanúságot s azoknak nagy nézőközönsége volt. Először szabad gyakorlatokat végeztek, azután a szerelést és gyorsszerelést mutatták be, végül pedig az Almer-gőzmalom ellen intéztek támadást, pár perez alatt ellepte a kétemeletes tetőt s hatalmas vizsugarakat árasztva mindenfelé. Derék tűzoltóinkat megéljenezték. Az elméleti oktatás deczember 1-én veszi kezdetét. Uj karmester. Szánthó Dezső eltávozásával a dalárda karmesteréül Szaucsek István tanítót nyugodtan pihent a meleg várta szobában, a hatodik őrt állott kint a golyófogók között. Töltött fegyverrel a vállán, bajonettel a puskáján. Jó másfél órája sétált már fel és alá, majd megvette az Isten hidege. Kínjában lépteit számlál- gatta s elnézegette, hogyan csillognak, villognak á nagy hidegben a csillagok. Mi történik körülötte : arra nem ügyelt. Úgyis tudta, hogy lopni ilyenkor még a tolvaj se jár. Háta mögött a bokrok között pedig hat sötét alak leskelődött. Kettő óvatosan melléje lépett. Egyik elkapta fegyverét, a másik e pillanatban szivébe mártotta handzsárját. Egy jaj-szó nélkül esett össze a szegény katona. Annyi ereje se volt, hogy kiáltson s igy figyelmeztesse társait a veszélyre. Azok nyugodtan aludtak a vártaszobában. A horvát rablók észrevétlenül elszedték fegyvereiket, azután az alvókra támadtak. Egy perez alatt lemészárolták az egész vártát. Alvás közben érte mindnyájukat a halál. A gyilkosok kikutatták zsebeiket, ami pénzt, értéktárgyat találtak, elrabolták és elmenekültek. Ma se tudja senki, hogy kik voltak. A borzasztó mészárlás emlékét kegyelettel őrzik a katonák. Halottak napján kivezeti őket őrmester ur Sólyom a régi temetőbe. Hat virág- talan süppedező sirdomb jelzi a helyet, hol az áldozatok örök álmaikat alusszák. Valamikor fejfájuk is volt, de lelketlen emberek régen ellopták, eltüzelték. A legények virágot szórnak sírjukra, őrmester ur Sólyom pedig elmondja szomorú történetüket, lelkűkre kötve, hogy soha a vártán ne aludjanak.
